Már kiskora óta a vízisportok szerelmese volt Füzi Boglárka, aki kezdetben a kajakban bontogatta szárnyait, azonban 15 éves korában áttért a családi múlttal rendelkező evezésre. A fiatal lány most még nagyobb kaland elé néz, hiszen ösztöndíjat kapott Amerikába.
„Családi indíttatásból kezdtem evezni: édesapám is ebben a klubban sportolt fiatalon. Először az öcsém kezdte el űzni ezt a sportot, mi a nővéremmel kajakoztunk a közelben, de egy versenyen a közösség annyira magával ragadott, hogy mi is csatlakoztunk. Amikor már mindhárman eveztünk, apukánk is visszatért, és azóta is aktívan edz. Tavaly együtt teljesítettük a Budapest–Baja közötti 167 km-es versenyt – kezdte a fiatal lány, majd arról is beszélt, hogyan élte meg a váltást. – Laikusnak úgy tűnhet, hogy igazából átültem az egyik hajóból a másikba. Valójában így is történt, kivéve mondjuk az evezési irányt, hiszen az evezősök hátrafelé haladnak. Amúgy nehéz döntés volt, mert a kajakosoknál is erős, többgenerációs közösséghez tartoztam, és ott kellett hagynom a barátaimat. Bár az evezősök és a kajakosok jó viszonyban vannak, a vízen mégis rivalizálás is érezhető. Az edzők is látták, amikor először beültem az evezős hajóba, ami egyszerre könnyítette és nehezítette a helyzetet. Hosszú hetekig gondolkodtam, de végül jó döntést hoztam.”
Az elmúlt időszakban sok verseny van a fiatal lány háta mögött, de talán az egyik legemlékezetesebb az ifjúsági Európa-bajnokság volt a számára
„Először hazai versenyeken – vidékbajnokságon és országos bajnokságon – indultam, majd ifiként kijutottam ifjúsági Európa-bajnokságra és világbajnokságra is, emellett minden évben részt veszünk a Brady Nemzetközi Regattán. A legemlékezetesebb számomra az Ifjúsági Európa-bajnokság volt, ahol párosban negyedik helyen végeztünk” – emlékezett vissza Bogi.
Az amerikai ösztöndíj lehetősége nem számít újdonságnak a magyar evezésben, hiszen több fiatal kerül a kontinensen túlra, hogy egyetemi tanulmányait folytassa ott és sportolói karrierjét pedig tovább fejlessze.
„Nálam a lehetőség egy győri csapattársam, Angyal Zsófi révén jött, aki már harmadik éve jár arra az egyetemre. Nyáron mindig mesélt az élményeiről, ami bennem is elindította a gondolatot, hogy érdemes lenne kipróbálni. Bár nincsenek kiemelkedő szárazföldi eredményeim, összegyűjtöttem, mire van szükség, és elkezdtem e-maileket írni. Az egyik üzenetem épp Zsófi edzőjéhez került, aki rákérdezett nála, ismer-e engem. Ezután beszéltem a vezetőedzővel és a stáb többi tagjával is, és onnantól minden gördülékenyen ment. Őszintén szólva nem számítottam rá, mert egyéniben nem vagyok kiemelkedő, és azt hittem, erősebb eredményeket várnak majd, ezért legfeljebb részösztöndíjra számítottam. Ehhez képest óriási öröm volt, hogy a teljes ösztöndíjat megkaptam, és ugyanúgy, egyenrangú félként kezelnek, mint azokat, akik nálam jobb eredményekkel érkeztek” – zárta a fiatal lány, aki számára ősszel indul egy új kaland egy új helyen, új kontinensen, melyet már most nagy izgalommal, de annál nagyobb lelkesedéssel és eltökéltséggel vár.